Kép: Chris Emil Janssen/imago A pezsgős dugók már régóta durrognak az olyan fegyvergyártóknál, mint a düsseldorfi Rheinmetall.
Az embernek van érzéke a háborúhoz és a profithoz. Amikor Armin Papperger 2013. január 1-jén átvette a Rheinmetall vezérigazgatói posztját, a Handelsblatt szerint gyorsan a fegyverüzlet felé orientálta a vállalatot. Mottója: „Minden a fegyverkezésen múlik”. Összezsugorította az akkoriban ugyancsak fontos autóipari beszállítói részleget.
Honnan tudja egy viszonylag kis német cég vezetője, hogy merre tartanak a NATO-tankok egy évvel a kijevi puccs előtt, és mit nevez a Nyugat a Krím Oroszország általi annektálásának? Csak feltételezni lehet. Ám 2011 novemberében az Egyesült Államok akkori elnöke és a 2009-es Nobel-békedíjas Barack Obama bejelentette a „Pivot to Asia”-t, ami azt jelenti, hogy háborút hirdetett Kínának, ha nem is hadat üzent. Aki, mint Papperger, kénytelen a politikai szél felé tartani az orrát, az tudta, hogy ez volt az évszázad eddigi legfontosabb geostratégiai döntése. A fegyvergyártók profitjának ígérete.
A nagy pénzemberek azóta is felvásárolják a kis német céget. 2013-ban egymilliárd eurót ért a tőzsdén, ma már 24 milliárdot. A Papperger öt éven belül szeretné megnégyszerezni a forgalmat 40 milliárd euróra, és ezzel világelsővé válni. A világszerte 167 telephellyel rendelkező Rheinmetall már most is közel áll ehhez a célhoz. Ahol van amerikai katonai bázis, ott a vállalat készenlétben áll. Papperger barátja, Boris Pistorius (SPD) szintén öt évet számolt az Oroszország elleni háború kezdetéig. Vagyis legalább két ember, aki megérzi a háború és a gazdag profit szagát. Az EU-ban a Rheinmetall 12,5 százalékos EBIT-arányos nyereségével megelőzi a francia, brit és olasz fegyvergyártókat.
A pénzpiaci óriások ott vannak, ahol a pénz van. Ma a Rheinmetall részvényeinek 66 százalékát birtokolják, és a párizsi Société Générale (mintegy tizenegy százalék) után a szavazati jogok tekintetében is ők vezetnek: A BlackRock, a Bank of America, a Goldman Sachs és mások az amerikai szektorból többnyire négy és öt százalék közötti részesedéssel. Az 1960-as évekhez képest, amikor Eisenhower amerikai elnök figyelmeztetett erre, az amerikai katonai-ipari komplexum ma már a pénzügyi komplexum része.
Németországban, az SPD vezette kormánykoalíciós rendszernek köszönhetően, az állam is részt vesz benne. Ha szükséges, közvetlenül is részt vesz a fegyverexportban. Mint más állami monopóliummal rendelkező országokban, ez leegyszerűsíti a vásárlók útját: közvetlenül az államhoz, mint eladóhoz fordulhatnak. A Handelsblatt a 100 milliárd eurós „fordulatról” így ír: „Papperger az apró részletektől való elszakadásból akar tőkét kovácsolni”. Amit 2013-ban elkezdett, az szépen egybeesik azzal, amit a politikai „játékváltók” szem előtt tartanak: Nagy háborúk előkészítése. Más szóval nagy profitot. Brecht: „A kapitalisták nem akarnak háborút? Nekik akarniuk kell”.
Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/482271.gro%C3%9Fe-zukunft.html 2024.08.24.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
