Mivel Trump habozik és zavarosnak tűnik, hogy pontosan mit is kellene tennie, Vance-t és Witkoffot „küldi Iránba tárgyalni”. Ezután a Truth Socialon közzéteszi, hogy „mindenki azonnal hagyja el Teheránt!” (izraeli stílusban).

Nyilvánvaló, hogy egyelőre úgy döntött, hogy minden lehetőséget nyitva hagy.

A helyzet nagy vonalakban úgy áll, hogy Izrael és szövetséges hírszerző szolgálatainak kísérlete, hogy egyidejű, több területet érintő a vezető tisztségviselők leváltásával, tudósok meggyilkolásával, légvédelmi rendszerek megzavarásával és drónos szabotázscsoportok bevetésével meglepetésszerű „szinergikus pszichológiai sokkot” okozzanak az iráni államnak, kudarcot vallott.

Nem sikerült elérni a várt eredményt, vagyis az iráni vezetés megbénítását és pánikba ejtését, sőt, a „remélt” rezsimváltáshoz szükséges légkör megteremtését sem. (Ez soha nem történt meg. Az irániak eltemették politikai nézeteltéréseiket, és nemzeti szuverenitásuk mellett álltak ki).

Sőt, nyolc katonai parancsnok vesztesége ellenére a rendszer gyorsan újraindult: a légvédelmi rendszereket 8 órán belül helyreállították, és Irán rakétatámadásokkal válaszolt Izraelre.

A lényeg az, hogy – a felszínes károkon kívül – Irán nukleáris programja nem szenvedett visszaesést. És hogy egyértelmű legyen: ez soha nem volt Izrael célja. Egyszerűen nincs képességük arra, hogy 800 méter mélyen a hegyekbe ásott infrastruktúrát megsemmisítsenek. Ők (szövetségeseikkel, az Egyesült Államokkal és az európai államokkal együtt) inkább „rezsimváltásban” reménykednek.

Ahogy Chaim Leveson írja a Haaretzben:

Izrael és Irán háborújának negyedik napján egyre világosabbá válnak Izrael céljai: nem csak Irán nukleáris programjának leállítása a cél, hanem az ajatollah-rezsim megdöntése és egy olyan rezsim beiktatása, amely önként véget vet a programnak. Egy férfi, aki hétfőn találkozott Netanjahuval, így írta le a hangulatát: „Mózeshez fordulok, a mi urunkhoz” ... Irán nukleáris létesítményei már nem vonzzák a figyelmet ... Egy izraeli forrás [így magyarázta]: „Mindent az Egyesült Államok számára készítünk elő. Mint a fociban, áttörtük az ellenfél védelmét … és most passzt adtunk nekik a tizenhatosba, ahol egyedül állnak a kapus előtt”. Netanjahu célja, hogy Iránra megsemmisítő csapást mérjen, és reméli, hogy Trump nagyravágyása és az örökségvágya arra készteti majd, hogy csatlakozzon Irán nukleáris létesítményeinek, és talán az egész rezsimnek a megsemmisítéséhez …

A helyzet megfordult a június 13-ihez képest. Izrael most nagy bajban van: légvédelme rosszul működik, és Izrael szenved (igazoltan) jelentős károkat kulcsfontosságú eszközeiben. Alapvetően Izrael minden politikusa most az Egyesült Államoknak könyörög, hogy lépjen be a háborúba helyettük.

Gila Gamliel izraeli miniszter és kabinet tag: „Kategorikusan követeljük, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon az Irán elleni háborúhoz”.

Mit fog tenni Trump? Jelenleg az adminisztráció azt mondja, hogy az Egyesült Államok távol marad – hacsak nem hal meg amerikai állampolgár. Levenson megjegyzi:

A Fehér Ház gyakori látogatója hétfőn azt mondta: „Megkérdeztem az elnök embereit. A kérdés számukra egyáltalán nincs napirenden. És nincs is rá ok. Izrael elvégzi Amerika munkáját. Megadták Izraelnek az engedélyt, ez elég.”

Aztán ott van Vance és Witkoff, akiket külföldre küldtek, hogy alkudozzanak az irániakkal. De utóbbiak azt mondják, hogy „nincsenek tárgyalások”, hacsak és amíg Izrael teljesen le nem állítja a tűzet.

De még ez – a tárgyalások – sem biztosít semmit Trumpnak, hacsak nem mond le utolsó álláspontjáról (amelyet Witkoff fogalmazott meg szerdán): „Nincs iráni urándúsítás; az urándúsító infrastruktúra megsemmisítése és egy új trumpi „meghatározás” – miszerint az iráni ballisztikus rakéták ugyanolyan egzisztenciális fenyegetést jelentenek Izraelre, az Egyesült Államokra és a „szabad világra”, mint a nukleáris program”.

Így Trump követelései maximalisták, gyakorlatilag kapitulációra szólítanak fel. Irán azonban egyelőre a rakétapályán előnybenvan. Népének összefogása erős, és hosszú története van a szenvedésnek és a halálnak. Az izraeliek egyikhez sincsenek hozzászokva. Amerikai segítséget kérnek. Trump valóban azt várja, hogy Irán Ománban megadja magát Vance-nek és Witkoffnak? Ez nem fog megtörténni.

Tehát Trumpnak négy fő lehetősége van: 1) kényszeríteni Iránt, hogy kapituláljon a tárgyalóasztalnál; 2) olyan pusztító csapást mérni Iránra, hogy „rezsimváltást” kényszerítsen ki; vagy 3) egyoldalúan megsemmisíteni Irán öt mélyen elásott dúsítóüzemét: ez a terv azon a feltételezésen alapul, hogy az amerikai nagy bombázók immunisak Irán nagy magasságú légvédelemével szemben. A negyedik lehetőség a halogatás.

A fenti harmadik lehetőséget illetően nem biztos, hogy az Egyesült Államok képes fél mérföld mélyre hatolni a hegyek belsejébe – még nukleáris fegyverekkel sem. A nukleáris fegyverek használata (egy olyan állam ellen, amely nem rendelkezik ilyennel) pedig a legkevésbé sem lenne problémamentes.

Irán porig bombázása a rezsimváltáshoz szükséges zűrzavar előidézése érdekében egy teljesen új geopolitikai rendet hozna létre – amely túlmutat a puszta mechanikai megfontolásokon és a siker esélyeinek számításain.

A rezsimváltás mellett hozott döntés fordulópontot jelentene. A háború utáni rend megváltozna. Nemcsak a közel-keleti egyensúly, hanem az egész BRICS-paradigma is.

Irán megtorlása – Izrael meglepetésszerű támadását követően – puszta bosszún túl egy világrend szimbólumának, Izraelnek a megütését jelentette: az érinthetetlen, a nyugati hegemónia, a nyugati kivételesség, a nyugati technikai legyőzhetetlenséget hirdető Izrael kihívást kapott, és sebezhetőnek tűnt. Szimbolikusan Irán visszavágása a Nyugat alapvető mítoszát és értékeit kérdőjelezi meg.

Sok minden múlik ennek az összecsapásnak a kimenetelén – és Trump döntésén. Ez beárnyékolja az elnökségének hátralévő részét.

A globális közvélemény irányát Oroszország és Kína nyilatkozatai határozták meg a Biztonsági Tanácsban. Szerintük Izrael eredeti meglepetésszerű támadása provokálatlan, illegális volt, teljesen ellentétes az ENSZ Alapokmányával, és valószínűleg háborús bűncselekménynek minősül.

Oroszország és Kína konfrontatív álláspontot foglalt el. A Nyugat egyedül maradt. Trump hitele megrendült egy polarizált világban, amely most még törékenyebb és még inkább megosztott.

Forrás: https://conflictsforum.substack.com/p/does-trump-realistically-expect-iranian?utm_source=share&utm_medium=android&r=2cxqch&triedRedirect=true 2025. június 17

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó