Az iráni állami műsorszolgáltató által csütörtökön közzétett képen látható, hogy állítólag rakétákat indítottak Izrael, valamint az Egyesült Arab Emírségekben és Kuvaitban található amerikai bázisok ellen. Fotó: Iráni Iszlám Köztársaság Műsorszolgáltatása

A háborúk mindig kiszámíthatatlanok. A leghíresebb példa egy másik armada, mint amilyen jelenleg az Egyesült Államoké a Perzsa-öbölben – a Spanyol Armada, egy 130 hajóból álló, Spanyolország által 1588-ban küldött flotta, élén Alonso de Guzmán, Medina Sidonia hercegével, II. Fülöp spanyol arisztokratával, akit Anglia megszállására, I. Erzsébet királynő megdöntésére és a katolicizmus helyreállítására nevezett ki.

Ereje ellenére a spanyol Armadát a La Manche csatorna alatt egy kisebb angol erő tűzhajókat és jobb tüzérséget használva legyőzte, majd viharok nagyrészt elpusztították, miközben Skócia és Írország körül visszavonultak.

Donald Trump amerikai elnök sokat emlegetett armadájának többé-kevésbé ugyanaz a küldetése, mint a spanyol armadának – a rezsimváltástól az iszlám kormányzati rendszer megdöntésén át a kimondatlan keresztes hadjárat vezérfonaláig. Érdekes módon úgy tűnik, hogy ez is hasonlóan nyomorúságos végkifejletre van ítélve, az Egyesült Államok elsöprő katonai fölénye ellenére.

Sir Alexander William Younger KCMGUS, az MI6 korábbi vezetője hétfőn az Economistnak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy Irán „fölénybe került” az Iránnal és az Egyesült Államokkal folytatott háborúban. Sir Alexander dicsérte Iránt.

Több tényező is hozzájárult ehhez a „paradigmaváltáshoz”, amelyben a Nagyfiú csak a második legjobb lett. A rossz tervezés, a koherens stratégia hiánya, az USA látszólagos katonai fölényébe vetett túlzott önbizalom – mindezek szerepet játszottak a két agresszor által Irán ellen szőtt összeesküvés kudarcában.

Most már nyilvánvalóvá vált, hogy hihetetlen módon, mindössze 16 nappal a háború kezdete után az amerikai erők már kifogytak az ATACMS/PrSM földi támadású rakétákból, Izrael pedig március végére el fogja használni az összes Arrow elfogó rakétáját.

A londoni Royal United Services Institute március 24-én közzétett egy elemzést/szakértői véleményt, amely kiemelte, hogy az iráni háború gyakorlatilag kiürítette az Egyesült Államok és Izrael „legfontosabb eszközeinek” készletét, és az amerikai védelmi ipari bázis törékenysége miatt a közeljövőben nincs kilátás azok feltöltésére.

A megállapítások komoly figyelmeztetést jelentenek arra, hogy mivel a konfliktus az első 96 óra után „egy kimerítő próbává alakult”, a nagy hatótávolságú elfogó és precíziós csapásmérő fegyverek készletei a kimerüléshez közelednek.

A Rheinmetall vezérigazgatója, Armin Papperger március 19-én arra figyelmeztetett, hogy a globális készletek „üresek vagy majdnem üresek”, és ha a háború még egy hónapig folytatódik, „szinte nem lesznek elérhető rakétáink”.

Az irániak kétségtelenül árgus szemekkel figyelik az eseményeket, és ez magyarázza dacos álláspontjukat, miszerint „Irán akkor vet véget a háborúnak, amikor úgy dönt, és amikor teljesülnek a feltételei”. Teherán figyelmeztetett, hogy továbbra is „súlyos csapásokat” fog mérni a Közel-Keletre. A médiajelentések megerősítik Irán azon állítását, hogy működésképtelenné tette az amerikai bázisokat szerte a régióban. Ha nem háborúról lenne szó, lenne ok az ünneplésre, amikor a hírhedt zsarnokot egy kistestvére verné meg.

Az Egyesült Államokban terjed a hír annak ellenére, hogy a kormányzat eltussolta az ügyet, miszerint „az iráni háború egyre nagyobb károkat okoz Amerika hadseregében, növekvő áldozatokkal, csökkenő lőszerkészletekkel, egy félreállított repülőgép-hordozóval és számos lelőtt repülőgéppel, mindössze három héttel a konfliktus kezdete után” – idézem a The Hill című befolyásos újságot, amely az amerikai kongresszus törvényhozói körében terjed.

A jelentés hozzáteszi: „Legalább 13 amerikai katona halt meg, további 232-en pedig megsebesültek, mióta február 28-án elkezdődött az amerikai-izraeli háború Teherán ellen. Ezenkívül mintegy 16 amerikai repülőgép megsemmisült, az USS Gerald R. Ford repülőgép-hordozó megrongálódott egy mosókonyhában kitört tűzben a hónap elején, és az amerikai erők gyorsan felemésztik a légvédelmi és nagy hatótávolságú lőszerkészleteiket.”

Az RUSI által közölt kommentár szerint Irán legalább egy tucat amerikai és szövetséges radart és műholdterminált károsított, ami hatással volt az elfogás hatékonyságára. Nyilvánvaló, hogy a jövőben fenntarthatatlanná válik 10 vagy 11 elfogó repülőgép használata egy iráni rakétához, illetve 8 Patriot rakéta használata egy iráni drónhoz.

Hangsúlyozta, hogy az amerikai hadsereg „körülbelül egy hónap, vagy kevesebb idő múlva kifogy az ATACMS/PrSM földi támadású rakétákból és a THAAD elfogó rakétákból. Izrael pedig még bizonytalanabb helyzetben van, mivel az Arrow elfogó rakétái valószínűleg március végére teljesen kimerülnek.”

A valóságban ez azt jelenti, hogy nagyobb kockázatot kell vállalni a repülőgépek tekintetében, és tolerálni kell, hogy több iráni rakéta és drón károsítsa az amerikai-izraeli erőket és infrastruktúrát. Az iráni merész támadások, amelyeket e héten hajtottak végre Dimona, Izrael atomvárosa ellen, élénk példák erre.

„A bizonytalanság… megmagyarázhatja, miért sugallja Trump elnök már az iráni háború „leállítását”; évekbe telhet, mire pótolják azt, amit mindössze 16 nap alatt elhasználtak” – mutat rá a kommentár. Tekintettel az amerikai védelmi ipari bázis korlátaira, „valószínűleg legalább 5 évbe fog telni a háborúban már kilőtt 500-nál is több Tomahawk rakéta feltöltése”.

„Ami még rosszabb, a kritikus védelmi ásványok, ritkaföldfémek, valamint a fegyverek és lőszerek előállításához szükséges anyagok beszerzését Kína bonyolítja. Kína ellenőrzi a világ gallium- és germániumkészletének nagy részét, és Peking 2023 óta számos ásványianyag-export-korlátozást vezetett be, hogy megakadályozza az Egyesült Államokat és szövetségeseit abban, hogy beszerezzék ezeket a védelmi ipari bázis számára szükséges inputokat.”

Mindezek „stratégiai következménye”, hogy az Iránnal folytatott folyamatos harc nemcsak a hadszíntéren lévő erőkre leselkedő kockázatot növeli, hanem nagyobb kockázatot jelent az Irán másutt tett elrettentési és védelmi tevékenységeivel kapcsolatban is, például „Tajvan védelmével és Ukrajna támogatásával”.

Emellett az Egyesült Államok prioritásként kezeli saját készleteinek feltöltését, ami lassítja a többi partnernek történő szállításokat. A szövetségesek már most aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy „az amerikaiak saját katonai feltöltésre való összpontosítása késleltetni fogja a már kifizetett fegyver- és lőszerszállításokat”.

A 16. században uralkodó Spanyolország szuperhatalom az Armada legyőzése után omlott össze, míg Anglia hamarosan egy olyan birodalom irányítása alá került, ahol soha nem nyugodott le a nap. Vajon a történelem hasonló mintát követ a mi átmeneti világunkban is?

Iratkozzon fel a SavageMinds csatornára

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.

Forrás: https://savageminds.substack.com/p/iran-has-the-last-laugh 2026. márc. 29.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó