Forrás: https://www.heise.de/tp/features/Ukraine-Wer-will-den-Krieg-6316096.html?seite=all 2022. január 3.
Szerző: Suitbert Cechura[1]
A Westdeutsche Allgemeine Zeitung december 23-i értesülései szerint a NATO és a német külügyminiszter egyszerre hangsúlyozzák, hogy hajlandók tárgyalni, de egyúttal fokozzák csapataik készültségét az orosz határoknál. A Bundeswehr egykori tábornokai és nyugdíjas magas rangú diplomatái – szokatlan módon – figyelmeztetnek az eszkaláció veszélyére, és saját kormányukat az eszkaláció enyhítésére szólítják fel[2].
A FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung december 27.-i számában) ezzel szemben "óva int a geopolitikai revizionizmustól" Oroszországban - mintha a NATO-t csak a status quo érdekelné; emellett a lap megszólaltat egy ukrán szerzőt, aki tudja: "A megbékítés (Appeasement) rossz út". Tehát Putyin az új Hitler, akit nekünk, antifasisztáknak meg kell állítanunk? Mi folyik itt?
A frontok
Katonai táborokról készült képeket mutatnak be a televízióban és a sajtóban, valamint egy német védelmi miniszterasszonyt, aki egy tank előtt pózol. Azt mondják, hogy a képek magukért beszélnek, de tévednek. A médián végigfutó képeken nem lehet látni, hogy a képek milyen katonai tábort vagy tankparkolót ábrázolnak és hol vették fel a képeket. A miniszterasszonnyal készült fotó éppúgy készülhetett Hammelburgban, mint Litvániában.
Mindazonáltal a képeknek már önmagában is demonstrálniuk kell egy jelentést – mielőtt a Bellingcat vagy más titkosszolgálati szakértők kommentálják őket. A német miniszterasszony minden további magyarázat nélkül beszél az "agresszor Oroszországról" (ld. Kép a Bild am Sonntag-ban, 19.12.21). Egy beszédmód, amelyet a média kontroll nélkül átvesz.
Hoppá: Lambrecht védelmi miniszterasszony kiugrott a Boxer páncélosból Ruklában. Fotó: Kay Nietfeld / dpa
„A tankból való kiugrásakor két tiszt fogja a kezét. Aztán földet ér, és meglátogatja az ott állomásozó csapatokat. És most az Új megmutatja az Öregnek, hol vannak a határok: litván kollégájával, Arvydas Anušauskas-val (58) közösen adott adott interjújában Lambrecht „hiteles elrettentő eszközre” szólít fel Vlagyimir Putyin (69) Kreml-vezér agressziójával szemben!”
Forrás: https://www.bild.de/politik/inland/politik-inland/bundeswehr-lambrecht-an-der-front-in-litauen-78590976.bild.html
A litvániai NATO-harckocsik bevetése viszont, amely előtt a miniszter asszony tiszteletét fejezi ki, egészen másként értékelendő. Állítólag pusztán védelmi intézkedésről van szó, amelynek keretében német csapatok vonulnak az orosz határhoz. Nyelvi fordulat, amelyet számos média is átvett.
Felelős újságíróknak semleges beszámolót kellene adniuk azokról a kijelentésekről, amelyek jelentőségteljesek, mert a mi kormányunktól (! )származnak. De csak a hatalmon lévők szócsöveként működnek. Ezzel szemben Putyin kijelentéseinek szűretlen nyilvánosságra hozását az utóbbi időben nem volt olyan könnyű megtalálni a helyi médiában.
Ha tárgyilagosan nézzük a helyzetet, akkor Oroszország a NATO-hoz hasonlóan bebizonyítja, hogy rendelkezésére állnak katonai eszközök, és ezeket alkalmazni is tudja. Mindkét hatalom fenyegeti egymást, és hajlandóságot mutat az erőszak eszközeinek alkalmazására. Bátran el lehet hinni, hogy készek erre, ahogy ezt mindkét fél háborúk egész sorában bebizonyította.
Németország is a második világháború óta végrehajtott háborús küldetések teljes listájára tekinthet vissza. Gondoljunk csak a balkáni háborúra, az afganisztáni, szíriai és mali hadműveletekre. A Bundeswehr pedig más konfliktusgócokban is jelen van – hol tanácsadói minőségben, hol kiképzésben, hol ki tudja miben.
Komolyan kell venni mindkét fél azon állítását is, hogy a lehető legnagyobb mértékben el akarják kerülni a háborút. Ennek érdekében mindketten megnevezték feltételeiket, amelyeket a másik félnek teljesítenie kell, ha valóban el akarja kerülni a katonai konfliktust.
Ebből a szempontból mindkét fél a háború és a béke feltételes barátjának bizonyul. A jelenlegi konfliktushelyzet tisztázásában ezért nagyon fontos, hogy a békésség mely feltételeit fogalmazzák meg ketten.
Putyin szerződéses ajánlatai
Putyin orosz elnök és Biden amerikai elnök beszélgetésében az orosz fél két szerződést hozott szóba, egyet az Egyesült Államokkal és egyet a NATO-val. Az orosz televízió a következőképpen foglalja össze a két szerződéses ajánlatot:[3]
Amerikát felszólítják, hogy ne használja fel más államok területét Oroszország elleni támadás előkészítésére. Moszkva a maga részéről ugyanazokat a kötelezettségeket vállalja. Ugyanakkor Amerika garantálja Oroszországnak, hogy nem vesz fel egyetlen olyan országot sem a NATO-ba, amely korábban a Szovjetunió része volt. Azt is javasolják, hogy az atomfegyverek országaik határaihoz való közeledését kölcsönösen korlátozzák.
Ami Oroszországnak a NATO-hoz intézett írásos javaslatait illeti, azok a következők: a NATO-nak nem szabad koncepcionálisan megerősítenie biztonságát Oroszország biztonságának rovására. Természetesen ez kölcsönös legyen. Moszkva azt is javasolja a NATO-nak, hogy többé ne tekintsék egymást ellenfélnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közepes hatótávolságú rakétákat visszavonják azokról a területekről, ahonnan a másik szerződő fél területeit elérhetik.
A legfontosabb pontosan Ukrajna NATO-csatlakozásának megtagadása, továbbá minden katonai tevékenység megtagadása Ukrajnában, valamint Kelet-Európa többi országában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában.
Oroszország bekerítve érzi magát a NATO által, mivel a NATO egyre erőteljesebben szorgalmazza a volt Szovjetunió országainak NATO-ba való felvételét; fegyvereket és katonai egységeket helyez át az orosz határok irányába, és manőverek sorozatával van jelen Kelet-Európában. Putyin televíziós beszédében ehhez hozzátette:
Ha Ukrajna területén megjelenik bármilyen támadórendszer, repülési idejük Moszkva eléréséig csupán 7-10 perc, hiperszonikus fegyverek alkalmazása esetén öt perc. Képzeljék el! És mit kell nekünk egy ilyen helyzetben tenni? Akkor nekünk is valami hasonlót kell tennünk azokkal szemben, akik fenyegetnek minket. El tudják képzelni a következményeket?
De ezt most mi is megtehetjük, mert már sikeresen teszteltük, és az év elejétől egy új tenger-alapú rakétát használunk kilenc Mach hiperszonikus sebességgel. A parancsot adók repülési ideje is öt perc. Hová jutunk ezzel? Miért tesszük mindezt?
A Putyin által feltett kérdésekre minden bizonnyal ő maga is gyorsan választ kaphat. A NATO-val és vezető hatalmával szemben támasztott követeléseiben Oroszország egyenértékű világhatalomként való elismerésre törekszik, és szeretné elérni, hogy érdekeit a világban figyelembe vegyék. És készen áll - ahogy a világhatalmaknál lenni szokott - a háborúra is.
Katonái felvonultatásával és szerződéses ajánlataival a Kreml jelzi, hogy elfogadhatatlannak tartja a határain kialakult helyzetet. Ukrajna nem tagja a NATO-nak, mégis egyre inkább felfegyverezi Ukrajnát a NATO, és a NATO-államok Ukrajna védő hatalmaként lépnek fel.
Támadás a népek önrendelkezése ellen
Oroszország javaslataira válaszul az USA és Németország jelzi hajlandóságát a tárgyalásra: „Karin Donfried magas rangú amerikai diplomata kedden azt is bejelentette, hogy januári tárgyalásokat remél... Berlinben Steffen Hebestreit kormányszóvivő azt mondta, Németország készen áll arra, hogy a megbeszélések minden formájával hozzájáruljon az eszkaláció enyhítéséhez." (SZ, Süddeutsche Zeitung 23.12.21)
Ugyanakkor híradások arról számolnak be, hogy a NATO fokozott készültségbe helyezte csapatait, és ezzel tovább szítja a konfliktust. A beszélgetési hajlandóság nem jelenti azt, hogy a másik fél javaslatait bármilyen módon elfogadnák.
A fokozott készültség oka az orosz csapatok bevetése az ukrajnai határon, az idézett számok meglehetősen ingadoznak - 100 000-175 000 katona.
A NATO minőségét illetően nem lehet kétség. Látszólag teljesen mindegy, mit csinálnak az oroszok, a NATO ítélete mindenesetre egyértelmű: Oroszországban Ukrajna közelében bármilyen csapattelepítést úgy kezelnek, mintha Ukrajna már a NATO része lenne. Bár a NATO nem akarja katonailag megvédeni Ukrajnát, Moszkvát hatalmas gazdasági szankciókkal fenyegetik:
Bármilyen további katonai agresszió "masszív következményekkel és magas költségekkel járna". Az említett büntetőintézkedéseket nem ismertetik részletesen: Vlagyimir Putyin elnökhöz közel álló állami vállalatok és oligarchák elleni szankciókat fontolgatják; emellett Oroszországot kizárhatják a Swift nemzetközi fizetési rendszerből. SZ, 18./19.12.21
A nemzetközi fizetési rendszerből való kizárás egyenértékű lenne a világkereskedelemből általában való kizárással, és nemcsak Oroszországot érintené súlyosan, hanem olyan kereskedelmi partnereit is, mint Németország. Hiszen az Oroszországgal folytatott kereskedelem a német export két százalékát teszi ki[4], és a német cégek 20 milliárd eurós közvetlen befektetéssel vannak jelen az orosz piacon.
Minden fenyegetéstől és az orosz reakciótól függetlenül Ukrajnát továbbra is felfegyverzik. A NATO-csapatok fokozott ébersége nem akármelyik egységeket érinti, hanem pont azokat a katonai egységeket, amelyeket Oroszországot a balti államokkal összekötő határokon kívánnak bevetni. NATO frontpozícióját a Krím Oroszország általi annektálásával indokolja:
A NATO-ban fordulópontnak számít a 2014-es év, amikor Oroszország a nemzetközi jogot megsértve annektálta a Krím-félszigetet, és támogatta a szakadárokat a mai napig tartó kelet-ukrajnai háborúban. SZ, 23.12.21
Az indoklásként felhozott okok kétségeket ébreszthetnek (persze nem a SZ müncheni felelős szerkesztői körében): Hiszen a Szovjetunió és a Varsói Szerződés felbomlása után a NATO „védelmi szövetsége” nem oszlott fel, hanem fokozatosan kibővült Kelet felé. Ez „természetesen” nem annektálás, hanem csak sorsközösségbe való beilleszkedés volt, amin időnként gazdasági és politikai nyomással is segíteni kellett.
A NATO-államok gyakran hivatkoznak az európai „határok sérthetetlenségére” (Olaf Scholz, SZ 23.12.21) – arra az elvre, amelyet Oroszország állítólag megsértett Krím annektálásával, amikor biztosította katonai kikötőjét a Krímben. Egyetlen kommentátornak sincs kétsége e hivatkozott elvvel kapcsolatban, bár most olyan államok próbálkoznak ugyanezen elv érvényesítésével, akik annak idején alapvetően átrajzolták a balkáni határokat Jugoszlávia államának lerombolásával.
Az, hogy az ottani új határok az emberek önrendelkezési vágyát elégítik ki, kétségtelen ténynek számít nálunk. Nem zavarja ezt a felfogást, hogy egy főbiztos még mindig ellenőrzi a határrezsim betartását, és hogy ehhez a Bundeswehrnek jelen kell lennie a Balkánon. Az, hogy sok nép ezzel egyáltalán nem ért egyet - nemrég ismét beigazolódott Boszniában, ahol az egység széthullással fenyeget -, a fenti elvet hangoztatók tanulási képtelenségének tudható be: itt a valódi világhatalmak határozzák meg, hogy mikor és hol sérthetetlenek a határok.
Oroszországnak azt a követelését, hogy a NATO ne vegyen fel további államokat, és mindenekelőtt Ukrajnát ne, azaz ne helyezze közelebb a frontvonalat Oroszország határaihoz, a NATO elutasítja:
Sajtótájékoztatóján Stoltenberg világossá tette, hogy Putyin követelése, miszerint a NATO soha ne fogadja el Ukrajna és Grúzia felvételét a NATO-ba, mind a 30 NATO tagország számára elfogadhatatlan: "Nem kötünk kompromisszumot, ha arról van szó, hogy minden európai ország szabadon dönthet milyen utat választ. Ez Ukrajnára is vonatkozik."SZ, 23.12.21
Mit jelent itt a „szabad választás”? Putyin nem fordult Ukrajnához, és nem tiltotta meg neki, hogy mit tehet. Ehelyett arra kérte az USA-t és a NATO-t, hogy utasítsanak el egy esetleges tagsági kérelmet. Elvégre nem az a helyzet, hogy ez az államszövetség egyszerűen helyt adna minden tagfelvételi kérelemnek, mert azt benyújtják. Az EU is fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, kit fogad be és kit nem. SZ, 23.12.21
A NATO-csatlakozás megtagadása esetén a szövetség hirtelen az államok önrendelkezési jogának megsértését akarja felfedezni. Fontos számára, hogy fenntartsa a tagság lehetőségét, és ezért kész tovább eszkalálni az Oroszországgal fennálló konfliktust.
Német megpróbáltatások
Ennyiben a Nyugat egyértelmű célt követ, ahogy azt a kommentezők mindig is követelték, és ezt következetesen teszi. Putyin az USA-val és a NATO-val kötött szerződésekre vonatkozó javaslataival viszont háttérbe szorította Németországot[5]:
Berlin számára fenyegető, ha elveszíti a vezetést az ukrajnai konfliktus tárgyalásaiban, és így újabb vereséget szenved a Washington befolyása elleni küzdelemben. Ennek hátterében az áll, hogy Joe Biden amerikai elnök a múlt héten bejelentette: Washington tárgyalásokat kezd Moszkvával a "keleti front hőmérsékletének csökkentéséről". Dühös reakciókat váltott ki: A terv, amelybe Brüsszelt nem vonják be "iszonyatos megaláztatást jelent", amellyel szemben az EU-nak "világossá kell tennie követeléseit a megbeszélésekben való részvételre" - írja egy vezető német napilap.
A Németországot, Franciaországot, Oroszországot és Ukrajnát magába foglaló, úgynevezett Normandiai Formátummal az európai államok felügyeleti hatalmakká emelkedtek az Oroszország és Ukrajna közötti vitában – amelyből kihagyták az USA-t. Az eredmény a Minszki Megállapodás[6] lett. Ebben azt szabályozzák, hogy Ukrajnának és az elszakadt régióknak, a Luhanszki Népköztársaságnak és a Donyecki Népköztársaságnak mit kell tennie.
A Minszki Megállapodás 13 pontból áll, mint például a tűzszünetről szóló megállapodás, a nehézfegyverek visszavonása, a szeparatista harcosok amnesztiája, a luhanszki és a donyecki régió autonómia-szabályai, Ukrajna megfelelő alkotmánymódosítása és választások megtartása az autonóm régiókban. Mindez végülis Ukrajna szuverenitásának visszaállítása külső határai felett.
A Minszki Megállapodás azonban furcsa szerkezet: formálisan Ukrajna, valamint a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság a szerződő felek. A népköztársaságokat Ukrajna nem ismeri el, és nem voltak jelen a megállapodás megkötésekor, és nem képviseltetik magukat a Normandiai Formátumban. Gyakorlatilag Oroszország képviseli őket, amely nem szerződő fél, de Németországhoz és Franciaországhoz hasonlóan önmagát a megállapodást felügyelő hatalomnak tekinti.
A megállapodás tartalma is sokat követel a szerződő felektől. A tűzszünet és a nehézfegyverek kivonása után Ukrajnának tárgyalásokat kell kezdenie a szakadárokkal és el kell ismernie őket. Ez azt jelenti, hogy feladják szuverenitásuk egy részét.
A megbeszéléseknek azonban a régiók autonómiájának szabályozásához kell vezetniük, ami viszont megköveteli a népköztársaságoktól, hogy feladják szuverenitási igényüket. Ennek Ukrajna reintegrációjához kellene vezetnie, amelynek szuverenitását helyreállítanák, bár a megállapodással el kellene fogadnia, hogy államszerkezetének milyennek kell lennie a jövőben.
A Minszki Megállapodás megkötése óta vita folyik arról, hogy ki és milyen mértékben szegi meg a szerződést, illetve ki szegi meg agresszíven. Egyelőre nem folytak tárgyalások az autonóm státuszról, Ukrajna is elutasítja az alkotmánymódosítást és azt, hogy a szeparatisták harcosainak amnesztiát adjon, ehelyett arra mutat rá, hogy a feltételek - a tűzszünet betartása és a nehézfegyverek visszavonása - nem teljesülnek, de ugyanez megállapítható Ukrajna részéről is.
Míg Németország és Franciaország ismételten kritizálja Oroszországot, amiért nem tesz semmit abban, hogy rábírja a szakadárokat a minszki szerződés betartására, Oroszország hiányol minden olyan kezdeményezést Németországtól és Franciaországtól, amely az ukrán kormánytól követelné meg, hogy tegyen lépéseket.
A Normandiai Formátum utolsó találkozója botrányos felbomláshoz vezetett, mert Oroszország ragaszkodott ahhoz, hogy a találkozón kérjék fel Ukrajnát a minszki megállapodás szerinti kötelezettségeinek teljesítésére. Ezt Németország, Franciaország és Ukrajna elutasította – így a megállapodást felbontották.
Még egyszer: több német felelősség!
Amikor olyan német politikusok, mint Baerbock külügyminiszter vagy Scholz kancellár többször is hangsúlyozzák, hogy hajlandóak a Normandiai Formátumban megvitatni az ukrajnai konfliktust, akkor ennek kettős jelentése van. Egyrészt azt követelik, hogy a jelenlegi szabályozás érvénytelen legyen, és Oroszország járuljon hozzá az újratárgyaláshoz.
Másrészt újra európai vezetéssel akarják szabályozni a konfliktust, és kívül akarják tartani az USA-t, amit nem valószínű, hogy siker koronázna. Végül is az elmúlt néhány évben az Egyesült Államok megerősítette az ukrajnai kormányt a megállapodáshoz való negatív hozzáállásában és Oroszországgal szembeni ellenállásában.
Ez meghiúsította a megállapodást, és Oroszország számára másodlagos jelentőségűvé tette a Normandiai Formátumhoz való ragaszkodást. Innen ered a kezdeményezés az USA és a NATO irányába, ami Európát, így Németországot is félreállítja.
A német politikusok ezzel nem elégedettek, és minden lehetőséget megragadnak, hogy egyértelművé tegyék, fontos szerepet kívánnak játszanak az Oroszországgal való konfliktusban, ami nem jelenti azt, hogy hozzájárulnak a deeszkalációhoz:
Litvániáért a Bundeswehr felelős. A hétvégén a Der Spiegel arról számolt be, hogy Wolters főparancsnok hasonló egységek felállítását javasolta Romániában és Bulgáriában. Bulgária legalábbis ezt elutasítja. SZ, 23.12.21
Tehát a német hadsereg, amely általában nem cselekszik politikai koordináció nélkül, felfedezi a védelem szükségességét azokban az országokban, amelyek nem tudni se akarnak róla. Mert felelősséget kell vállalni az Oroszország elleni arcvonal további kiépítéséért. Ez az Ampel-koalíció[7] békepolitikája. (Ampel koalíció: Németország új koalíciós kormánya: piros: SPD; sárga: FDP; zöld: Grüne)
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
Kedves Olvasónk, mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg nekünk a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. mailcímre, pontosítva hozzászólása tárgyát. Köszönjük!
[1] https://www.heise.de/tp/autoren/?autor=Suitbert%20Cechura
[2] https://www.heise.de/tp/features/Militaers-und-Diplomaten-wollen-raus-aus-der-Eskalationsspirale-6298575.html
[3] https://www.anti-spiegel.ru/2021/das-russische-fernsehen-ueber-die-sicherheitsgarantien-ueber-die-mit-den-usa-verhandelt-wird/
[4] https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Artikel/Aussenwirtschaft/laendervermerk-russische-foerderation.html
[5] https://www.german-foreign-policy.com/news/detail/8791/
[6] https://de.wikipedia.org/wiki/Minsk_II
[7] https://www.portfolio.hu/global/20211207/alairtak-a-koalicios-szerzodest-hamarosan-hivatalba-lep-az-uj-nemet-kormany-514844
